A hatvani fordulat

Csütörtökön reggel a szerdai befejezéshez képest kellemes meglepetésben volt része a Nemzeti Zarándoklat keleti ága résztvevőinek, ugyanis a városházán Érsek Zsolt villásreggelivel fogadta a csapatot. Hatvan polgármestere üdvözölte a zarándoklatot és kifejezte a reményét, hogy ez az ország négy égtájáról indult kezdeményezés eléri majd a célját és a döntéshozók figyelmét is felhívja arra, milyen értékek azok, amelyek igazán fontosak ahhoz, hogy a nemzet egységbe forrjon. – A politikusoknak sokkal nagyobb a felelősségük annál, mint ahogy ők azt a hétköznapokban érzik – mondta Érsek Zsolt. – Le kell végre számolniuk azzal az illúziójukkal, hogy büntetlenül hazudhatnak a választóiknak.

A Nemzeti Zarándoklat keleti ága ezt követően útnak indult Kerekharaszt irányába, ahol az ígéretek szerint már a település határában várni fogják a zarándokokat.

A megye legfiatalabb települése is köszöntötte a zarándokokat

Kerekharaszton Szabó Ádám, a település polgármestere és dr. Tatai István hatvani református lelkész vezetésével fogadták a helyiek, köztük a kerekharaszti óvodások  a Nemzeti Zarándoklat keleti ágát. – Nekünk, a megye legfiatalabb településének megtiszteltetés, hogy fogadhattuk a zarándokokat – mondta Szabó Ádám. – nagyon nemes a célkitűzés, amelyet a zarándokok felvállaltak, és a felhívásban megfogalmazottakkal az első betűtől az utolsóig teljesen egyetértünk.

A szívélyes fogadtatást követően a kerekharasztiak a település keleti határától a nyugatiig elkísérték a zarándokokat.

Az aszódiak a zarándoklatnak örültek, a zarándokok pedig az aszódiak örömének

Aszódon a polgármesteri hivatal előtt várták a Nemzeti Zarándoklat keleti ágát. Sztán István, Aszód polgármestere elmondta, az öröme nem is kettős, hanem mindjárt hármas. Egyrészt örül annak, hogy a település fogadhatta a zarándokokat, a másik két oka pedig az, hogy néhány perccel korábban kapta meg az értesítést, a település két pályázata is sikeresnek bizonyult. A zarándokok örültek annak, hogy a jó hírrel együtt érkeztek Aszódra, és egy kicsit meg is pihentek, mert a nap utolsó szakaszán Gödöllőig ugyanakkora távolság várt a csapatra, mint amennyit csütörtökön Aszódig megtettek.

A települést elhagyva legközelebb a máriabesnyői templomnál állt meg a menet, ahol megtekintették és el is foglalták a csütörtöki szálláshelyet, majd tovább indultak Gödöllő központjába, ahol a polgármesteri hivatal előtt fogadják a zarándokokat.

Az első beszólás

Egy korábbi bejegyzésben arról számoltunk be, hogy a Nemzeti Zarándoklat keleti ágát végigkíséri a járművezetők, úton lévők szimpátiája. Ez egészen Hatvanig volt igaz, ahol pár méterrel a cél előtt az egyik autóból a következőt kiabálták: ,,Menjetek haza!”

 – Azt mondtam a többieknek, ne keseredjenek el emiatt, hiszen több mint 250 kilométert megtettünk úgy, hogy zömében csak szimpatizánsokkal találkoztunk – mondta Köteles László, a Nemzeti Zarándoklat egyik megálmodója. -  Ha valaki nem is értett egyet a céljainkkal, legalább nem hozta a tudomásunkra. Most már túljutottunk az első beszóláson, és lehet, nem ez volt az utolsó. Magyarországon ma sajnos olyan szemlélet uralkodik, amely egyetlen kezdeményezést sem tud függetleníteni a politikától. Tiszteletben tartjuk ennek az autósnak a véleményét is, és természetesen folytatjuk a zarándoklatot.

Hort után jellemerősítés következett

Horton Kerek Oszkár polgármester vezetésével a helyiek fogadták a zarándokokat. A rövid köszöntők után megmutatták a csapatnak a település nevezetességeit, majd elhelyezték a kincses ládában a horti földet és a Nemzeti Zarándoklat zászlójára is felkötötték a település szalagját.

Hatvanban már korántsem volt ilyen barátságos a fogadtatás. A szerdai nap utolsó állomásán a városháza lépcsőjén ketten fogadták a csapatot. A rövid üdvözlés után elmagyarázták a társaságnak, merre találják az előre leegyeztetett szálláshelyet. A zarándokok oda is találtak, bejutni azonban nem tudtak, mert zárt kapukat találtak. – Úgy látszik, ez a nap a jellemerősítés jegyében zajlik – mondta Köteles László, Komlóska polgármestere. – A számunkra kijelölt út kétharmadán már túl vagyunk, és a tapasztalat azt mutatja, igazán csak a kistelepüléseken gondolják úgy, a Nemzeti Zarándoklat az ő ügyük is. Nem zúgolódunk, mert bár úgy gondoltuk, innentől kezdve a csapat nagy része az utolsó állomáshelyen marad, a helyiek akarata előtt meghajlunk, hazamegyünk és csütörtökön ismét eljövünk Hatvanba, hogy innen folytassuk vállalásunkat.